1. A kutatás hipotézisei

​

Kutatásunk alaphipotéziséül az, a már a bevezetőben is említett feltételezés szolgál, hogy a területi tőke, mint a gazdasági, társadalmi, kulturális-szellemi és kapcsolati tőkekészlet, és az ezek között fennálló sajátos interakciók, valamint a materiális erőforrások együtteséből felépülő egyedi konstelláció értelmezhető a nagyvárosok esetében; illetve feltérképezhetők azok a tendenciák, amelyek a városfejlődés folyamatai, illetve az esetleges funkcióváltások mentén alakították, alakítják annak összetevőit.

A hipotézis vizsgálata a területi tőke értelmezési kereteinek feldolgozásán, értékelésén túl az alkalmazott és potenciálisan alkalmazható empirikus vizsgálati módszerek számbavételén, illetve új módszerek kialakításán alapul. Kutatási módszereinket nemcsak annyiban kívánjuk fejleszteni, hogy a területi tőkét, s annak alkotórészeit adatszerűen, számszerűsíthetően vizsgáljuk, hanem kísérletet teszünk arra is, hogy a nagyvárosi terekben ezen tőkeállomány alakulásának folyamatát illetően is kutatási eljárásokat dolgozunk ki. Ezek a jelenlegi feltételezéseink és előzetes kutatásaink alapján az olyan történeti leíró módszerek, amelyek a nagyvárosok fejlődését alakító tényezők hosszú távú értékelésére épülnek, kimutatva azon szegmenseket (pl. gazdasági szereplők és/vagy szektorok, intézmények, térségi kapcsolatok, földrajzi helyzet, személyiségek, stb.), amelyek a nagyvárosokban a megújítást, a permanensen, vagy éppen időszakosan jelen levő innovációs miliőt alakítják.

Következő kutatási hipotézisünk, hogy a területi tőkeállomány időbeli változásával létrejövő innovációs miliő tartalma, annak jellege és minősége, valamint megjelenési formái szintén változnak. A célunk az, hogy az innovációs miliőt, annak sajátosságait és változási tendenciáit szélesebb körben megragadjuk és értékeljük. feltételezzük azt, hogy a nagyvárosok más és más tőketartalmakkal, azok eltérő hangsúlyával rendelkeznek, ennek megfelelően a kialakult innovációs miliőjük jellege is eltér, azok állapota, tartalma, megjelenési formái különbözőek. A kutatásban arra szeretnénk választ kapni, hogy ezek a különböző tőketartalmak és az azokból következő innovációs miliő milyen nagyvárosi fejlődési pályákat határoz meg, és ennek alapján milyen hasonló fejlődési jegyeket tartalmazó csoportokba rendezhetők a kelet-közép-európai régió nagyvárosai, regionális központjai. Fontos, hogy a városokat nem kezelhetjük autonóm, környezetükből kiszakított területi egységekként, a nagyvárosi terek esetében a vidékkel fennálló integráns viszonyrendszereket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Vizsgálatunknak nem elsődleges célja a város és vonzáskörzete funkcionális munkamegosztásának vizsgálata, azonban nem tekinthetünk el a területi tőkeállomány felépítésére gyakorolt hatásáról.

A kelet-közép-európai régió nagyvárosainak vizsgálatunk középpontjába való állításán alapul kutatásunk harmadik hipotézise is, amelyben azt feltételezzük, hogy a területi tőke összetételének és változásának vizsgálata alkalmas eszközként szolgálhat a térség városainak összehasonlító igényű feltérképezéséhez, valamint ez által lehetőség nyílik a hazai regionális központok makroregionális térben való pozicionálására. A fejlődési pályák elmúlt két évtizedre vonatkozó vizsgálatát nyolc ország (Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia) 100 000 főnél népesebb városai esetében végezzük el, mintegy 80 várost vonva be ezáltal az elemzés körébe. Egy ilyen szempontú vizsgálat az egyszerű összehasonlításon túl alkalmas lehet arra, hogy feltárjuk azokat a tényezőket is, amelyek a belső jellegzetességen túllépő karaktereket adják a régió városhálózatának tagoltságához („nemzeti hatás”, eltérő fejlesztéspolitikai hangsúlyok, stb.). A nagyrégiós kutatás azt is elősegíti, hogy azonosítsuk az újszerű tőketartalmakat – újgazdaság szektorai, tudásipar, elérhetőség, globális hálózatokba való bekapcsolódás – és feltérképezzük ezek hatásait a térség régióközpontjainak tagozódására, illetve fejlődési pályáira.

Negyedik hipotézisünk szerint a területi tőke nem tárgyiasult alkotóelemei és a gazdasági erőforrások közötti organikus, a versenyképességre és az innovációs miliőre egyértelműen pozitív hatást gyakorló interakciók szignifikáns jelenléte nem tekinthető általánosnak sem a hazai, sem pedig a kelet-közép-európai nagyvárosok körében. Inkább elszigetelt, egyedi példákról beszélhetünk ebben az esetben. Vizsgálatunk kiemelt figyelmet fordít a két tényezőcsoport közötti kapcsolatok feltérképezésére, a köztük fennálló szinergiák feltárására, illetve az egyedi sajátosságok kimutatására.

​

2. Kutatási kérdések

​

1. Miként értelmezhető a területi tőke a nagyvárosi rendszerekben? Milyen tőketartalmak dominánsak és ezek miként változtak a XX. század folyamán napjainkig az európai nagyvárosi rendszerekben és a magyar nagyvárosi hálózatban? Milyen ágazatokhoz, szektorokhoz köthető elsősorban a kelet-közép-európai nagyvárosi hálózat területi tőkéjének változása? Létrejönnek-e ezek alapján speciális, egyedi innovációs miliők, amik a további fejlődést serkentik, vagy éppen akadályozzák? Kimutatható-e a vizsgált nagyvárosok esetében ezen innovációs miliő időbeli alakulása, létrejön-e az innovációs kehely, amely a tartós megújulások megjelenítője?

2. Milyen a magyar nagyvárosok helyzete és pozíciója a kelet-közép-európai térségben, annak formálódó nagyvárosi hálózatában? Milyen szektorális és funkcionális sajátosságokkal rendelkeznek a magyar nagyvárosok és ezek a sajátosságok mennyiben mutatnak eltéréseket, illetve hasonlóságokat a közép-kelet-európai regionális központokhoz képest? Kimutatható-e a magyar nagyvárosok régión belüli pozíciójának szignifikáns elmozdulása az 1990-es évektől napjainkig? Ha igen, akkor ezt milyen tényezők magyarázzák?

3. Miként jelennek meg a nagyvárosok fejlesztési stratégiáiban a területi tőke elemeinek sajátosságai és az azokra épülő innovációs miliő? Képesek-e ezen fejlesztési stratégiák megújításokat generálni, vagy csupán a jelenlegi állapotok konzerválását szolgálják? Mennyiben jelennek meg a hasonló jellegű nézőpontok és fejlesztési igények a nemzeti szintű fejlesztési prioritások között? Milyen korlátozó tényezőkkel kell számolni a nagyvárosoknak a területi tőkéjük alakításában, s ezzel innovációs miliőjük megújításában?

4. Milyen a nagyvárosok különböző társadalmi és gazdasági szereplőinek, közegeinek aktivitása az innovációs miliő formálásának irányában? Kimutatható-e a szereplők közötti interakciók intenzitásának a fejlődésre gyakorolt pozitív hatása? Miként operacionalizálható és mérhető a helyi társadalmi aktivitás annak érdekében, hogy megjeleníthető legyen a területi tőke alkotóelemeként?

5. Milyen módon ragadhatók meg a fejlődési pályák hátterében álló kemény és puha tényezők kapcsolatrendszerei? Milyen indikátorokkal mérhetők a társadalmi tőke nagyvárosi fejlődésre gyakorolt hatásai? Milyen kommunikációs közegeken keresztül érvényesül a nem-anyagi tőkefajták gazdasági működésre gyakorolt hatása? Miként befolyásolja a területi tőkeállományt a nagyvárosok vonzáskörzete?