​

​

​

​

​

​

Földrajzi jellemzők, elhelyezkedés
Linz Felső-Ausztria keleti részén, a Linzi-medencében a Duna mentén fekszik, és a Kürnbergi erdő mellett délen az Elő-Alpok északi kőtáblái határolják. A várost továbbá az Eferdingi-medence, a Pöstling-hegy, a Lichten-hegy, illetve az erdős Mühlviertel (Mühl-negyed) határolja. Linz területét a Duna ma már kettészeli. Az óváros, a belváros itt is közvetlenül a Duna-kanyarban található. Az északi városrészt (Urfahr), mely előtte a sókereskedelem kapuja volt, és évszázadokig küzdött Linz ellen vásártartási jogáért, az első világháború után csatolták a városhoz. A Duna továbbá a város keleti határát is jelenti. A Traun-folyó itt torkollik, 7 kilométerre a városközponttól a Dunába, illetve a legnagyobb kerületet, Ebelsberget határolja el a várostól, annak déli részén. Ebelsberg csupán 1938 óta része Linz közigazgatási területének.
Az utóbbi években ismét vita tárgyát képezi egyes szomszédos települések hozzácsatolása a városhoz. A városvezetés a közigazgatási határ kiterjesztését azzal indokolja, hogy a város számos olyan fejlesztési projektet finanszíroz, melynek kizárólagos vagy részbeni kedvezményezettjei ezen települések lakosai. 
Tartománya, Felső-Ausztria 12 ezer km2, mely 40 százalékban vizes vagy zöld terület. Ennek köszönhetően Felső-Ausztria térségei és Linz környezete is gazdag növényvilággal jellemezhető. A tartomány három tájegységre tagolódik. A Mühlviertel a Dunától északra, a cseh-(bohémiai) masszívum hegyes-dombos részeként határolja Linzet. Az Alpenvorland (Elő-Alpok) a Dunától délre elterülő dombság, ahol erdő- és legeltető gazdálkodás folyik. Az Alpok a tartomány déli részén vonul át, a Salzach és az Enns folyók között. A jelentősebb tavak azonban a tartomány salzkammerguti térségében fekszenek. A stájer határ mellett van Felső-Ausztria nemzeti parkja, melyhez a Sengsengebirge (alpesi táj) és a Reichraminger Hintergebirge (erdőterület és a Keleti-Alpok leghosszabb patakrendszere) tartozik.
A város területe ma 96 km2, melyből 29,3% zöld terület, 17,9% erdős és 6,4% vizes terület. 
A város Bécstől légvonalban 150, autóúton 184 kilométerre fekszik. Salzburg 134 km, München 270 km távolságra van autóúton. Fontos ipari agglomerációt alkot Steyr (41 km) és Enns (26) városokkal. Az A1-es autópálya délre fut, amelyet az A7-es köt össze délről, illetve északi folytatásában az S10-es gyorsforgalmi út kapcsolja össze Prága felé. A várost tengeri kikötővel 500 km-es vasúti és autópálya köti össze Triesztnél.

​

Várostörténet, városfejlődés
A város kedvező földrajzi fekvése minden korban hozzájárult fejlődéséhez. 
Már jóval a rómaiak előtt is, a neolitikumban a földrajzi jellemzők teraszos telepek és a gazdasági függetlenség kialakulását tették lehetővé, ami közösségek letelepedéséhez és helyben maradásához vezetett. Ebben elsősorban a Dunának volt szerepe, hiszen a Duna mentén jutottak el a korai mezőgazdasági technikák északra és nyugatra. A bronz- és vaskorban további kisebb települések formálódtak a térségben, élénkült a kereskedelem is. A mai Linz akkori kis telepeit a kelták már egységként kezelték, az oppidum, a városias erődítmény nevét „Lentia” (Csónak) is ők adták. 
A rómaiak a teraszos elrendezés előnyeit ismét kiaknázták. Katonai jelentősége a településnek ekkor nem volt, de később Lentia, a polgárváros helyőrséggel bővült. 

Elhelyezkedésének köszönhetően Linz a későbbiekben mindig is fontos kereskedelmi központnak, illetve csomóponti régiónak számított. Politikai stratégiai szempontból nem központi, hanem határszerepe és logisztikai jelentősége volt. A VI. századtól a bajor hercegek (az eleinte önálló, majd a német-római birodalmi Bajor Hercegség) és a frankok (frank nemzetségek, később széthullásáig a Frank Birodalom) uralkodtak itt felváltva, de az avarok, a hunok és a magyarok is ebbe az irányba törtek. Mai nevét egy 799-es dokumentum említi először. 
A piaci és kereskedelmi felügyeletért ekkor a püspökség és a Babenberg család küzdött egymással. A Babenberg-ház végül I. Ottó német-római császár hű szolgájaként egész Ostmark-ot (a mai Alsó- és Felső-Ausztria területe) megkapta, vagyis I. Lipót 976-ban Ostmark őrgrófja lett. Ausztria ettől az évtől, a Babenberg-ház uralkodásától kezdve számítja fennállását. 
A XII. században V. Lipót Ausztria területéhez csatolja Stájerországot, majd IV. Bélától Pozsony, Moson és Sopron vármegyéket is. 
Linz városi rangot 1230-ban kapott. 
1250-ben kihalt a Babenberg-ház. A Babenberg-örökségért folytatott harcok alatt II. Ottokár cseh király, rövid ideig Ausztria hercege, használta először Ostmark helyett az Alsó- és a Felső-Ausztria kifejezéseket, illetve az Österreich ob der Enns nevet. 1278-ban végül a Habsburgok szerezték meg Ausztria trónját IV. Kun László magyar király segítségével. 
1300 után, Bajor Lajos német-római császár uralkodása alatt Habsburg Rudolf, majd II. Albert osztrák főherceg Karintiát, Tirolt, Triesztet és Vorarlberget is Ausztria területéhez csatolta. A birtokokat a neuburgi szerződés értelmében III. Albert (Albertinus-ág) és III. Lipót (Leopoldinus-ág) hercegek kapták. Linz III. Albert kezébe került. 
Az 1400-as években Linz erőteljes fejlődésnek indul. A mezőgazdaságra épült város ipari és kereskedelmi csomóponttá alakult át. Évi két nagyhírű nemzetközi vásárt is rendeznek, illetve itt épül Ausztria harmadik dunai hídja. A város polgárai választójogot kapnak, a város pallosjogot, a városbíró pedig nagyobb önállóságot. Linz 1490-ben III. Frigyes, a német-római császár akarata szerint Felső-Ausztria hercegségének hivatalos székhelye, a tartomány fővárosa lett. III. Frigyes ebben a hercegségben született, uralkodása végén itt is érte a halál, és beházasítások révén igyekezett a hercegséget elidegeníthetetlenné tenni. A város ekkor már katonai vagy politikai szempontból nem számított fontos támaszpontnak. III. Frigyes Linzben pénzverdét, püspökséget azonban Bécsben alapított. A hercegi család is leginkább Bécsben tartózkodott. I. Ferdinánd ugyan itt tartotta menyegzőjét II. Lajos magyar király nővérével, Anna hercegnővel, de Ferdinánd, akárcsak lánya Katarina királynő, vagy Mátyás főherceg szintén csak egy-egy rövid időszakra tették át udvartartásukat Linzbe. 
I. Miksa császár a századfordulón számos reformot vezetett be, ami a mai napig meghatározza az osztrák közigazgatás fő vonásait. A birodalmat egyrészt tíz kerületre osztotta fel az ügykezelés és részben önálló vagyongazdálkodás érdekében (kerületi és tartományi gyűlések, adók és jutalékok). A kerületek a birodalmi gyűlés határozatainak végrehajtását is felügyelték, elsősorban a pénzverés, a közlekedés és a rendfenntartás területén. Miksa örökösei, V. Károly és I. Ferdinánd azonban a birodalom kormányzásának sikeressége érdekében ismét felosztották a birtokokat, és külön vált a Habsburg-dinasztia is: spanyol és osztrák ágra. 
I. Ferdinánd, osztrák főherceg és későbbi császár, felosztotta fiai között a tartományokat. 

A Felső-Ausztriát birtokló ág azonban kihalt, és Linz az 1600-as évek végéig, I. Lipót császár intézkedéséig, gyakorlatilag gazdátlan marad. A város a nemesek, gazdagabb polgárok és az itt élő papság által fejlődött tovább. Ekkor, az 1600-as években épült a karmelita kolostor melletti Karmelitenkirche és az orsolyita kolostor melletti Ursulinenkirche is. Mindkét rend iskolát is alapított, és jezsuiták által létrehozott Líceum, a Lyzeum Linz később továbbfejlődött. A Hétfájdalmú Szűz Mária zarándok templom megépítése pedig nem csak az egyház és a hívők számára volt fontos a régióban, de már megépülése közben is bevételi forrást jelentett a városnak a Mária szobor, a kilátó és a mellé épült fogadó révén. 
A modern tudományok egyik atyja, Kepler is több évet szentelt kutatásainak Linzben az 1600-as években. Neki tiszteleg ma is a Kepler Egyetem, a Kepler Csillagvizsgáló, de lakóháza és eredeti kéziratai is megtekinthetők. A nemesség és az egyház befolyása e két évszázadban nem csupán a gazdaság fejlődésére, de az építészetre, a városrendezésre is rányomta bélyegét. Ez már a 3-4 szintes barokk homlokzatú házakban, az aranyozott szobrokban (például a Pestisoszlop) vagy az akkor fontos regionális funkciót betöltő székesegyház (Alter Dom) díszítettségében megmutatkozik. A megyeháza (ma tartományi parlament) akkori világnézetét reneszánsz stílusú tornya és belső udvara, illetve az ott található Planetenbrunnen, a ptolemaioszi bolygós szökőkút is mutatja. 
A reformáció, majd az ellenreformáció is változásokat hozott, de a harminc éves háború és az 1626-os parasztlázadás miatt megtorpant a város fejlődése. A város ipari és kereskedelmi központi szerepe, illetve a merkantilista gazdaságpolitika a Habsburg abszolutizmus alatt azonban megerősödött. I. Lipót uralkodása alatt Linz ipara a vas megmunkálása és a kézművesipari termékek mellett a XVII. század végétől a gyapjúra és a posztógyártásra támaszkodik – Ausztria textilipara innen fejlődött tovább. A  mezőgazdaságból a dohányipar jelentősége maradt fenn egészen 2010-ig. Linz feldolgozóipara folyamatosan új munkások betelepülését igényelte. A katolikus és a protestáns egyház együttes jelenléte révén továbbá a gyógyítás és betegápolás is Linz regionális feladata lett, ugyanis az Irgalmasrendnek, Magyarországhoz hasonlóan, a betegápolás fejlődésében, a gyógyszertárak kialakulásában volt nagy szerepe. 
A Pragmatica Sanctio törvénye révén uralkodó Mária Terézia (1740-1780) után II. József később megkérdőjelezte az egyház felsőbbrangúságát, és annak gazdálkodását és ellátandó feladatait is igyekezett a nép (az állam) javára fordítani. 1781-ben türelmi rendelete révén biztosította ugyanakkor a szabad vallásgyakorlást, illetve protestáns és görögkeleti templomok építését is engedélyezte, ezzel jelentős lendületet adva a településrendszer fejlődésének, a városok bővülésének. 

Eközben, a XIX. század közepéig Linz városrészeit továbbra is hol francia, hol bajor csapatok szállták meg, noha stratégiailag most sem volt nagy jelentősége a városnak a háborúk alatt. 1800-ban a város egy része a harcok során leégett, így a kastély, a megyeháza és az óváros is részben megsérült. A napóleoni háborúk azonban nem csupán pusztították a várost. Ekkor épültek az akkor bástyaként szolgáló tornyai is, majd 1831-ben Maximilian főherceg katonai táborhelyet építtetett a város köré, ezzel erősítve erődítmény jellegét. 
Az első önkormányzati választást 1848-ban volt, noha választási joga csak egy kis létszámú rétegnek volt. A megválasztott képviselők (városi tanácsosok) választottak ezek után polgármestert, majd először 1875-ben polgármester-helyettest is. Az 1867-es kiegyezés meghozta az állampolgársági alapjogok lefektetését is, és ezzel kapcsolatosan a politikai pártok alapításának feltételeit is. Mind a ’48-as forradalom, mind a politikai szabadságjogok kialakulása Linzben és a régióban ahhoz vezetett, hogy a fiatal generáció nemzeti liberális gondolkodását nemzetiszocialista aktivisták egyik centrumává vált.

A linzi kastély funkciója is megváltozott, miután a hercegség már nem vette igénybe. Először 40 évig  fogdaként, majd kaszárnyaként szolgálta a várost. Az óvárosi rész, különösen a Hauptplatz (Főtér) az apróbb felújításokon kívül ugyanakkor már nem épült tovább, és ma már a régi reneszánsz és barokk épületek stílusa keveredik a mai modern térhasználattal. 1857-ben kezdődött a gázgyár tervezése és a gázlámpás utcai világítás kiépítése, amit a nemesi és nagypolgári háztartások igénye is indokolt. 
Európa első személyszállító lóvasútja, a londoni lóvasút és a magyar kísérleti lebegő-lóvasút után, szintén Linzben épült, és 100 km-es szakaszon közlekedett Budweis (mai Csehország) irányába.  A vasút további szakasza már Bécset kötötte össze a várossal, egészen Salzburgig és Passauig (1861). A már nem fa-, hanem vastalpas síneken közlekedő vasút a dunai gőzhajózáshoz kapcsolódva nehéz áruk belföldi és nemzetközi szállítását, kereskedelmét is segítette. Megépült a második vasúti híd is a Dunán. A város fejlődésének további lendületet adott tehát a hosszan virágzó kereskedelem (sókereskedelem, vas- és textiláruk, kereskedelmi utak, vásárok). 
A fejlődő ipar az építkezéseket, de az épületekhez kapcsolódó funkciók fejlődését is befolyásolta. Például 1844-ben fejeződött be a Luther Márton templom építése, mely az evangélikus egyház tartományi főtemploma lett. Köré pedig, mivel a türelmi rendelet feltételei szerint a templom eredetileg a városfalon kívül kapott helyet, egy új városrész is kezdett kiépülni. Ugyanakkor az új, neogótikus székesegyház (Neuer Dom) építkezése 60 évig tartott, hatalmas színesüveg-ablakaival, 134 méter magas tornyával, gyermekkórusa viszont már 1895-ben saját épületet kapott. 
Felépült a Franciso-Carolinum, a tartomány múzeuma, melyet 1895-ben I. Ferenc József nyitott meg. A Kereskedelmi Egyesület székházának megépítése építészetileg és funkciójában egyaránt szintén fontos mérföldkő volt a város fejlődésében (1898) csakúgy, mint a Szakmunkásképző Szövetség (1868), az első takarékpénztár (1892) és zálogbank (1891) meglapítása. Linz első tornászegyesülete (Linzer Turnverein 1862) és első gimnáziuma (Akademisches Gymnasium) (1872) ma is működik. 
Az ipar fejlődése új gyárak kialakulását is jelentette. A dohánygyár már 1860-ban ezer embert foglalkoztatott, és az új technológiák bevezetésével (gőzgép, légszűrő) szivar- és cigarettagyártásra is lehetőség nyílt. A városban hajógyár és lokomotívgyár épült, a helyi textilipar, de az élelmiszer-feldolgozás ipara is bővült, ami a város agglomerációjának fejlődéséhez vezetett. 1861-től tartományi fővárosként Linz élén nem a főherceg, hanem a tartományi kormányzó áll. Az 1882-es Linzi Program is itt került kidolgozásra, Viktor Adler liberális és Georg von Schönerer nacionalista reformpolitikusok kötődése révén. E reformokkal az osztrák nép demokratikus és jóléti fellendülését kívánták megalapozni, ugyanakkor a dokumentum a germanizációt is szorgalmazta, és antiszemita jellemvonásai is voltak. 
A fejlődés és az önállóság okán elkezdődött a szomszédos települések fokozatos beolvasztása, összevonása. A város a csatornahálózat kiépítését is megkezdte, és  megnyílt a Népkórház is. Üzembe helyezik az első vízierőművet (1893) és az első hőerőművet (1897), de ekkor indul meg a villamosforgalom is, és megjelenik az első osztrák fogaskerekű vasút is. A munkáscsaládok által bővülő külváros és népessége új templomokat, sportintézményeket és vasútvonalakat kapott, és Linz mai műszaki szakközépiskolája is ekkor, 1889-ben nyitotta meg kapuit, akkor még ipari iskolaként. 

A századfordulóra továbbépült a villamos- és a vasútvonal, és a fontosabb köztereken megkezdődtek – különösen I. Ferenc József látogatásának előkészítésére – a korszerűsítési és díszítő munkák.  Megnyílt a ma is működő első  regionális Reálgimnázium, de ekkor indult el az első motoros postakocsi is a régióban. 
Az I. világháború alatt, noha a város most sem volt stratégiailag jelentős, természetesen Linz lakossága is élelmiszer- és áruhiánnyal küszködött, ami kezdetben háborúellenes demonstrációkhoz vezetett. Egyedül a dohányipar tartotta fenn magát, még úgy is, hogy a dohányt egyéb rostos szálakkal hígították a nagy kereslet miatt. A háború alatt az iskolák és az egyház intézményei kórházként, illetve sebesültek és menekültek elhelyezésére szolgáltak, a hadifoglyokat és az internáltakat pedig a város körül felállított táborokba zárták. A háború alatt és az azt követő években az éhínség, a nyomor, a megbomlott erkölcsi rend Linz állapotára is rányomta a bélyegét. 1919 májusában az első titkos önkormányzati választáson a szociáldemokraták (Szociáldemokrata Munkáspárt) nyertek. A város további elemi- és középiskolákat, sportintézményeket épített a munkások számára, és elindult Linz első rádióállomása is. A munkáspárt egy újabb Linzi Programot jelentett be 1926-ban. A Köztársaság elismerése és egyes demokratikus elemek (anya- és nővédelem, ingyenes közoktatás, vallásszabadság, progresszív adózás) mellett a program hangsúlyozta a munkásosztály egyenlőségét és jogát a szabad letelepedéshez, illetve a nagytőke és a földbirtokok államosítását (önkormányzati tulajdonba történő átvezetését) követelte. A gazdasági válság Linzet is elérte, elsőként a lokomotívgyár zárt be. A munkáspárt a konzervatív párt és a karhatalom ellen először néphadsereget szervezett, majd a munkásmozgalom betiltásának hatására 1934-ben Linzben kitört a Februári Forradalom és söpört végig Ausztria ipari településein és Bécs peremkerületein (munkásnegyedek). A forradalom megtorlása következtében Linz a nemzetiszocialista aktivisták egyik centrumává vált. 

A XX. elejéig a város gazdaságát a kisipari, középvállalati struktúra jellemezte. Az osztrák-magyar társaság kezében lévő gázgyárat már 1913-ban felvásárolta a város, így az ellátás önkormányzati kézbe került. 1925-ben a helyi sör- és malátagyártók egyesülése révén létrejött az első linzi részvénytársaság, a Brau AG. Új épületet kapott a dohánygyár is. Az épület jóval nagyobb lett a korábbi kis üzemsornál, elsőként alkalmazva az acélváz-szerkezetet Ausztriában. A Dohányszövetségben belül elsőként a linzi gyár dolgozói részére biztosítottak jobb munkakörülményeket: védőruházatot, üzemi orvost, szülési szabadságot, mosdókat és pihenőszobát, üzemi üdülést, bölcsődét, kétórás ebédszünetet. A munkásnegyed  1920-tól új házsorokat kapott, 1941-ben pedig a Dohányszövetség közhasznú építőtársaságot alapított, és további lakótömböket épített. A gyár 2010-ig üzemelt, majd 38 ezer négyzetméteres épülete új funkciókat kapott. Továbbfejlődött az acélgyártás (LD acél), a hajógyártás és a nitrogéngyártás. 
Felső-Ausztria 1938-tól, az Anschluss idején birodalmi körzet lett Reichsgau Oberdonau néven, a korábbinál kiterjedtebb közigazgatási területtel. Hitler a Linz melletti Leondingban töltötte elemi iskolai, majd Linzben középiskolás éveit. Szülővárosaként tekintett Linzre, és arra törekedett, hogy a város a Birodalom egyik fontos és gazdag kulturális és ipari központja legyen (a Vezér Otthona, a Vezér Kulturális Fővárosa). Ennek érdekében már 1938-ban megkezdőtött Linz iparának erőteljes fejlesztése, a közigazgatási határ bővítése, lakónegyedek átépítése, majd kényszermunkás- és koncentrációs táborok építése a város köré. Hitler nagy álmát, a Führer Múzeum és Führer Könyvtár megépítését is ide, Linzbe tervezte. Az épületek nem épültek fel, azonban több, mint 10 millió darab felbecsülhetetlen értékű műkincs gyűlt össze a „Raubkunst” révén. A Duna-part és a közterek nagystílű modernizálása is elmaradt, és az 1944-45-ös bombázások földig romolták a stratégiai épületeket is.
1945 és 1955 között Linzen keresztül is demarkációs vonal húzódott a Duna által, és egyik oldalon az amerikai megszállók, a másik oldalon a szovjet megszállók felügyelték az átjárást.  A tartományban a második világháború után közel százezer menekült telepedett le. 
Megkezdődött a város újjáépítése: a rádióadó, a posta, a nyomda, a járási és a tartományi bíróságok, de átépültek az intézmények (iskolák, klinikák, mozi, sportpálya) is. A városvezetés legfontosabb feladata az volt, hogy a nácik acélvárosát modern iparvárosi imázzsá alakítsa. Az 1960-as években felsőoktatási intézmények nyíltak azzal a céllal, hogy Linz egyetemi városként is funkcionáljon (Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskola, Johannes Kepler Egyetem). A Marshall-terv keretén belül a térség központi fejlesztési támogatásokat is kapott. Fellendült az ipar, a kereskedelem, a háztartások jövedelme is nőtt, így nőtt a jólét is. Gyarapodott a város, nőtt a születések száma, de a betelepedők száma is. 

Az 1970-es és 1980-as években új lakónegyedek is épültek (mely épületekre a források szerint ma már nem büszkék a helyiek). Az 1980-as évektől a levegő tisztasága központi kérdés lett. Intézkedések és támogatások révén Linz az utóbbi húsz évben Ausztria letisztább levegőjű nagyvárosa, a város emellett zöld területeire is büszke. A város vezetősége igyekszik a globalizáció kihívásaira is intenzíven reagálni, új szempontú fejlődési irányokat és megoldásokat keresve, a városrendezési terv átalakításától kezdve környezetvédelmi programokig. Emellett társadalompolitikai szempontból ekkor erősödött fel a lakosság körében is egyrészt kulturális heterogenitás és szegregáció, valamint a nemzetiszocialista múlt feldolgozásának ismét erősödő kérdése is. A kihívásokat Linz vezetősége a különböző gazdasági és kommunikációs programok mellett az ipar, illetve az innovációs környezet intenzív fejlesztésével próbálta előnyére kovácsolni. A kutatás-fejlesztés, a tudásátadás és a kulturális nyitottság összefonódását mutatja, hogy ekkor döntöttek az Ars Electronica Center, a Wissensturm és a Lentos Kunstmuseum megnyitásáról is. A három intézmény nem csupán generációkra szabott kiállításoknak ad helyet, de szakmai előadásoknak, kurzusoknak vagy könyvgyűjteményeknek is. A Brucknerhaus, az 1970-es években épült fedett fesztivál- és konferencia-központ is kibővült. Környezetvédelmi stratégiája révén jelentősen javultak környezeti mutatói, nagyobb mértékben, mint más osztrák nagyvárosé. 
Linz a fentieknek köszönhetően magas életminőséget biztosít lakosainak. A városvezetés ma az ipar, a kultúra és a természeti környezet fenntartható összekapcsolását hangsúlyozza. A kutatás-fejlesztés és a tudásátadás ösztönzésére több intézmény bővül folyamatosan. 2005-től a város további nagyszabású, de fenntarthatósági szempontból is kiemelkedő városépítészeti és kulturális fejlesztéseket folytatott, és 2009-ben elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet. 

​

Népesség, foglalkoztatás
Linz népessége ma 206 ezer fő, Ausztria harmadik legnépesebb városa, és második legnagyobb agglomerációjának központja. Népsűrűsége 2018 végén 2.150 fő/km2, 150 fővel több, mint 5 évvel ezelőtt. A népsűrűség alakulása a városrészek funkcióit tükrözi vissza: a városközpont üzleti és képzési lehetőségei, a kulturális gazdagság, illetve a külvárosi részek pihenő- és szabadidős övezetei, vagy éppen az ipari és a kereskedelmi negyedek. 
A város népessége 1970-re egyszer már elérte a 200 ezer főt. A háborút követő időszakban a születések száma is erőteljesen emelkedett, de a városban történő letelepedések, illetve a szomszédos falvak beolvasztása is hozzájárult a lakosság számának növekedéséhez. A Marshall-terv révén a városnak nyújtott pénzügyi támogatások is fellendítették a régió fejlődését és biztosították a háztartások jobb megélhetését. Az 1970-es évek közepétől, majd 1990 után is, az országos tendenciához hasonlóan, csökkent a népességszám. Csökkent a születések és a betelepedők száma is, és megindult az elvándorlás. 1973 után javarészt külföldre, 1990 után pedig a szomszédos településekre. Ez utóbbi jelenség a kereskedelmi és ipari központok felvirágzását (UNO Shopping, Voestalpine AG, Betriebspark Fanzosenhausweg stb.), a klaszteresedést és a közlekedési infrastruktúra (vasútvonalak, autópályák) fejlődését kísérte. A népesség alakulása 2000 és 2012 között jelentősen eltért az országos tendenciáktól, azaz a városba továbbra sem települtek be nagyobb számban új lakosok. 2012 óta ugyanakkor ismét rohamosan gyarapszik a város lakossága mind a régióból, mind pedig külföldről érkezők által. A városi régió népessége az utóbbi 20 évben egyenletesen, évi 2.500 fővel növekszik, Linz népességének száma ugyanakkor csupán 2014-ben létpe át a 200 ezres küszöböt.
A népesség növekedésével párhuzamosan nő az ingázók száma is, ami ismét kihívások elé állítja mind a várost, mind a régiót. Az elővárosi részről 50 ezer fő munkavállaló ingázik a befelé, és további 50 ezer fő érkezik az agglomeráció távolabbi településeiről. A tanulmányi célú ingázók száma sem csökken, ma közel 15 ezer fő érkezik a külső területről. Ugyanakkor 110 ezer munkavállaló és 30 ezer hallgató/tanuló mozog ezzel egyidejűleg kifelé, a városi régió külső területei felé. 
A népesség átlagéletkora Linzben 42,75 év (2018), ami az agglomeráció átlagéletkorával megegyezik, Ausztria összlakosságát tekintve viszont fiatalabb a népesség. A népesség egynegyede 60 év feletti,  viszont a 20 és 39 év közöttiek aránya  31%.  A népesség növekedését és összetételének alakulását nem csupán belső mozgások, de a nemzetközi migráció is befolyásolja. Ma a népesség egynegyede külföldi állampolgár, 40% -uk uniós és 60% 3. ország állampolgára. Az újabban megjelenő bevándorló csoportok nagyobb része 20-40 év közötti. Németországból sokan érkeznek, de ma már a magyar és román állampolgárok közül is egyre többen jönnek el Linzig. Az évtizedek óta itt élő diaszpórák között a 60 éven felüliek is nagyobb számban képviseltetik magukat, hiszen ezek a személyek vendégmunkásként vagy családtagjaikként érkeztek. A vendégmunkásokat az 1960-as években, majd 1975 után is Törökországból és Jugoszláviából toborozta Ausztria az olyan ipari területekre, mint Linz. A vendégmunkások nagyrésze a számtalan jogszabály-módosítás mellett végleg az országban maradt. A már itt élő bevándorlók révén az erősödő globalizáció láncmigrációt indított el Linz felé is, és később további szerb és bosnyák család telepedtek le menekültként Linzben a délszláv háború alatt. A legtöbb külföldi lakos még ma is török, szerb vagy bosnyák állampolgár. Linzben a külföldi lakosság jellemzően a folyók menti városrészekben él. Ez egyrészt a mai napig az ipari övezetet jelenti, másrészt az utóbbi 25 év migrációja következtében az üzleti/kulturális központot, a belvárost fedi le. 
A lakosság iskolázottsága és az oktatási és képzési kínálat alapvetően meghatározza a régió versenyképességét, és a regionális központ húzóerejét. A népesség iskolázottsága térben és időben is attól függően változik, hogy milyen gazdasági, társadalmi és szociális feltételek álnak a háttérben, illetve hogy milyen mikroklíma veszi körül (családi tradíciók) az egyént. Emiatt is tartjuk fontosnak kiemelni, hogy a város lakosságának iskolázottsági szintje 1970 óta jelentősen nőtt. 1790-ben az általános iskolai (vagy annál alacsonyabb) vagy szakiskolai végzettséggel rendelkező ipari foglalkoztatottak együttesen a népesség 78%-át tették ki. A 2017-es adatok szerint a 15 év feletti lakosság 16,7%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, és egyharmada csupán alsófokú végzettségű. Az életkort figyelembe véve kitűnik, hogy a fiatalabb, különösen a 30-44 év közötti korosztály magasabb végzettséggel rendelkezik, mint az idősebbek. 

​

Gazdasági szerkezet
Az ipari fejlődés, az ipari forradalmak hullámai erősen befolyásolták Linz várossá fejlődését és további gazdasági erősödését. A városban egyrészt a hajó- és vagongyártás honosodott meg, ma már traktor- és szerszámgépgyártása is versenyképes. Acélipara nem csupán megszilárdult hagyományai, munkakultúrája, klaszteresedése miatt sikeres, de innovatív fejlesztések révén is (oxigén-konvertes acélgyártás). Kohászata, illetve Ausztriára jellemző alapanyaggyártó ágazatok túlméretezettsége amellett is fenntartható, hogy a feketekőszén- és ércimportra van szükség. Az acélipari termelés ma már exportorientált. A kohászat, a vas megmunkálása hozta létre és lendítette fel a gépgyártást, illetve a helyi kézművesipar fennmaradását is biztosította. A gépgyártás saját iparágként ma Ausztria keleti térségeire jellemző, KKV-k formájában, ma is ezer szállal kötődve Linzhez. Vegyipara szintén folyamatosan bővül, elsősorban alapanyagként a melamin-előállítás, valamint gumigyártás, illetve a növényvédőszer- és műtrágyagyártás területén. A műtrágyagyártás exportra is termel. Textilipara a XVII. századtól a gyapjúra, és a posztógyártásra, később a szövőiparra támaszkodott a második világháború kezdetéig. Ma már importált nyersanyagot dolgoz fel kisüzemeiben (pamut és gyapjú), nagyüzemi szinten a műszálgyártás dominál. 
Linz mezőgazdaságát, melynek a város a kezdeti időkben kialakulását köszönhette, a dohányipar vitte tovább egészen 2010-ig, a gyár megszűntetéséig. A dohányipar jelenléte (nyersanyag-termelés, feldolgozás, szociális intézmények, lakásépítések) másfél évszázadig, de különösen a két világháború alatt, volt hatással a város fejlődésére. 
Felső-Ausztria mezőgazdasága természeti adottságainak köszönhetően azonban sokféle lehetőséget kínál, noha a nem beépített terület 8%-a terméketlen (kopár hegyes terület). A Elő-Alpok dombvidéki területén szántóföldi növénytermesztés a jellemző, de a parasztgazdaságok a gyümölcstermesztésre is támaszkodnak. A tartomány állattartása az országos termelési érték egyharmadát biztosítja, domb- és hegyvidéki szarvasmarha-, kecse- és sertésállományokkal. Linz papír- és cellulózipara a régió erdészetére, faiparára támaszkodik, és elsősorban exportra termel. Szintén Linzben található (Bécsen kívül) Ausztria malomipari központja, de a többi tartományi fővárossal egyetemben tej- és húsipara is jelentős. 

Repülőtere, a Flughafen Linz, 1909-ben nyílt meg, és ma egyrészt a térségi személyszállítás, az idegenforgalom számára fontos, de logisztikai szerepe a bécsi Wien-Schwechat Reptéréhez hasonló. Az új DHL centrum 2017-es megnyitása például további 9 ezer négyzetméteres terület hasznosítását is jelenti. A repülőtér a térség legnagyobb ipari parkja, területén több mint száz vállalat működik.
A város Ausztria egyik legfontosabb kikötője a Duna mentén, ami a szállítmányozás (szervezés, raktározás, fuvarozás) és az idegenforgalom fejlődése szempontjából is jelentős. Idegenforgalmához a Duna mellett sokat tesz hozzá maga a város történelmi és modern épületeivel, kulturális rendezvényeivel, valamint a közeli Salzkammergut festői környezete és sportlehetőségei, a Traun folyó és a gyógyvizéről híres Bad Ischl.

​

K+F, oktatás
Linz versenyképességének egyik tényezője vegyipari teljesítménye. A Linz Fitness program a Borealis cég révén 145 millió eurós beruházást jelentett 2010 után a város vegyipara számára. A Linz 2020-as program egy 80 millió eurós fejlesztést takar, mely növényvédőszer- és műtrágya-, illetve a melamin-gyártás további fejlesztését szolgálja. A környezetbarát fejlesztés a tárgyi beruházások mellett a munkafolyamatok hatékonyságát és biztonságosságát célozza meg. Az itteni központtal együttműködve egyetemi szervezésben K+F projektek is folynak a térségen belül. 
A város Steyr, Wels és Enns városokkal egy 30 km-es sugarú ipari agglomerációt alkot. Itt fő profil az autóipari klaszter (Magna Steyr Fahrzeugtechnik és beszállítói). A térségben kialakult innovációs miliő hozzájárul az autóipar fejlődéséhez, az oktatás kibővítéséhez, illetve munkahelyek teremtéséhez. Linz a mechatronika (mechanika, elektronika és informatika) területén is bekapcsolódott a nemzetközi kutatás-fejlesztésbe, a Mechatronics Center, a Kepler Egyetem és a Felső-Ausztriai Főiskola Kiválósági Központjának részvételével. A Mechatronics Központban alakult meg 2018 júniusában az a nemzetközi fórum, mely a modern digitális technológiák területén a nemzetközi tudástranszfer és együttműködési lehetőségek kidolgozását tűzte ki. 
A Felső-Ausztriai Főiskola Egészségügyi Kara az orvostudomány területén folytat kutatásokat a város és a gazdasági szereplők bevonásával. A projektek a molekuláris biológia, az idegsebészet, valamint az orvostechnikai eszközök fejlődését szolgálják, de népegészségügyi kérdésekben is folynak kutatások. A Kepler Egyetem szintén kiváló eredményeket ért el az orvostudomány területein folytatott kutatásaival, különösen a műszaki tudományok részterületeivel összefonódó projektek révén (digitális rendszerek, smart megoldások). Nem csupán kutatásokat szervez és folytat, de a tehetségek támogatását is szorgalmazza díjakkal, ösztöndíjakkal, hálózatok fenntartásával. Szorosan együttműködik más intézményekkel, az Akadémiával, de a térség vagy ágazat gazdasági szereplőivel is.  
A tizenöt éve alakult Sigmund Freud Egyetem akkreditált magánegyetem, Linz mellett bécsi, milánói és ljubljanai működésű intézményekkel. A pszichológia karon túl (a pszichológiához kapcsolható) orvostudományi és jogtudományi karon kínál képzést és kutatási projekteket. 
A Képző- és Iparművészeti Egyetem az 1947-ben alapított Művészeti Iskolából nőtte ki magát egyetemmé. Máig igyekszik megőrizni akkori profilját és motivációját, azaz a hitleri értékrendtől való elhatárolódást, hangsúlyozva a művészet és a kutatás szabadságát. Az egyetem a művészetek és a tudomány összehangolását szorgalmazza, ezek alkalmazását az urbanisztikában, az ipari tervezésben, az oktatásban. Doktori iskolája és kutatócentruma is erre épül. 
A másik művészeti egyetem, az Anton Bruckner Egyetem, magánintézményként működik és zene- és színművészeti szakokat kínál. 
A Katolikus Egyetem volt az első magánegyetem Ausztriában. A teológia mellett történelemtudományi és művészeti karok is működnek az egyetemen. Teológiai és társadalomtudományi kutatásokat folytat, különösen két olyan területen, ahol a térség szereplői is bevonhatók a projektekbe: az egyén és a változó társadalmi-gazdasági rendszer kapcsolata, illetve a művészet szerepe a jelen megértésében. 
Linzben is működik a Volkshochschule, a Népfőiskola, mely tulajdonképpen nem felsőoktatási, hanem tovább- és átképzési intézet. A város azonban a Munkáskamara és a Kepler Egyetem együttműködésében szakmai érettségi előkészítő évfolyamokat, és MBA képzést is ajánl a helyi lakosoknak (szigorú feltételrendszer). Emellett további országos (részben állami támogatású) felnőtt- és továbbképző intézmény regionális központja is megtalálható a városban, melyek esetenként szintén a helyi kórházakkal, szociális központokkal működnek együtt. 
A középfokú képzést az érettségit adó gimnáziumok és szakközépiskolák mellett szakiskolák és szakmunkásképzők is működnek a városban, a történelmi háttér és a város fő profilja mentén műszaki, egészségügyi és pedagógiai vonalon. Itt is hagyományos együttműködéseket találunk az állam/önkormányzat, az egyházak és egyes gazdasági szereplők, illetve intézmények között. 

​

Közigazgatás
Ausztria államformája parlamentáris szövetségi köztársaság, kilenc tartománnyal. A törvényhozó hatalom a kétkamarás parlament, melynek felsőháza a Szövetségi Tanács, a tartományok képviselete. 
Ausztria közigazgatásának struktúrája három szabad igazgatási joggal és jogi személyiséggel rendelkező egységből: szövetség (Bund) – tartomány (Land) – települési önkormányzat (Gemeinde), valamint egy nem jogi személyiségű, a szövetséghez (Bundhoz) tartozó egységből, az államigazgatási kerületből (Bezirk) áll. A közigazgatás túlnyomó részt a szövetséghez tartozik. A szövetség a feladatokat egyrészt saját intézményei által látja el, másrészt a feladatok egy részét delegálhatja is a szervezeti egység összetételéről, napi működéséről a tartomány határoz. A tartományok az állami szint előírásaihoz igazodnak a külpolitika, az idegenrendészeti és bevándorlási törvények, a munkajog, illetve az egyenlő elbánás tekintetében. A szociális ellátás, az egészségügy, közoktatás és felsőoktatás kompetenciája azonban megoszlik elsősorban a tartományok és az állam között, mind a törvényalkotás, mind a végrehajtás tekintetében. A tartományoknak a Szövetség által átruházott végrehajtási felelősségi körön túl joguk van saját törvényi rendelkezéseik (alkotmány, törvények, rendeletek) kialakítására.
Linz  a tartományi feladatokkal a kormányfő és kormányhivatal székhelye, de kerületi közigazgatási központként is funkcionál saját városi önkormányzati apparátusa mellett. Linz tehát egyszerre nagyváros, Linz-Land kerületi (járás) központja és a tartomány fővárosa.

​

Kreatív szektor, digitalizáció
A város 2010-ben 20,5 millió euróért felvásárolta annak a helyi dohánygyárnak a területét és ingóságait, mely közel 150 évig működött. Az akkor 40 ezer m2-es területet az ingatlannal együtt városfejlesztési területté nyilvánította, egy kreatív és digitalizációs centrum felállítása céljából Tabakfabrik Linz néven. A területen azóta is folyamatos átépítések, fejlesztések folynak, a ma már 80 ezer négyzetméteres komplexumot részben a város használja (gazdasági társaság formájában), illetve egyes részei értékesítésre, bérbeadásra kerülnek. Egy része műemlékvédelem alatt áll. 
A Tabakfabrik már az átépítések kezdetén is rendezvények, kiállítások helyszíneként is szolgált, és már az első évben 130 bérlője volt. Ma a kreatív szektor mellett informatikai oktatási és kutató intézetek is megtalálhatók itt. Egy részét start-up cégek támogatására szenteli a város, azaz kedvező költségeivel, kiszolgáló rendszerével, inkubátor házként is funkcionál. A 2017-ben megnyílt Schule des Ungehorsams jól szervezett, élő párbeszédes, kreatív fórumként szolgál. 
A városvezetés maga is igyekszik lépést tartani az informatika fejlődésével. Az önkormányzat jól strukturált és részben interaktív honlapja egy fontos felülete a célcsoportokkal (lakosság rétegei, gazdasági szereplők, látogatók) való kommunikációnak. Ezen felül a szolgáltatási egységek hatékonyságát is növelheti, de itt az adat- és dokumentumtár is elérhető digitálisan. 
Linz képző- és iparművészeti egyeteme, illetve színházművészeti egyeteme mellett több kiállítóterem, színház és koncertterem gondoskodik a kulturális közeg fejlődéséről. 
Linzben született és alkotott Feuchtmayer, Memhardt, Prunner építész, Aumaier, Glöggl, Göllerich, Weichlein zeneszerző, illetve Fröhlich, Heindl, Hoflehner, Koko, Nida-Rümelin, Zechyr festőművész is. 

​

Mai fejlesztési koncepciók
Linz mint a tartományi kormány és mint városi önkormányzat is csupán 2018-ban készített integrált fejlesztési koncepciót, noha, ahogy a város történelme is mutatja, mindig is céltudatos fejlesztések folytak egyes kiemelt területeken (térhasználat, ipar, oktatás, egészségügy, közlekedés) illetve városrészeken. A kifejezetten az migrációpolitikai koncepciókra koncentrálva, azok kialakítása az egyes tartományokban eltérő intenzitással történt. Míg Stájerország 3 hónap alatt készítette el, addig Felső-Ausztriában ez a folyamat közel 3 évig tartott (2008-as koncepció). Az első fejlesztési koncepció, az „Örtliches Entwicklungskonzept Linz” 1998-ban, a második 2013-ban szintén csupán a rendezési tervből és egy közlekedésfejlesztési tervből állt. Fejlesztési dokumentumként előzőleg településrendezési tervek kerültek kidolgozásra. Maga a polgármester Klaus Luger is hangsúlyozta, hogy egy modern nagyváros átfogó fejlesztési stratégiát igényel. A munka itt is a lakosság bevonásával történt, vezérfonalként használva olyan alapcélokat, mint az élhető város fenntartása, munkahelyteremtés, kisvállalkozások támogatása, mobilitás és környezetvédelem összehangolása. Az aktuális fejlesztési stratégia azonban egyes elemeiben még ma is vita tárgyát képezi mind a lakosság, mind a szakágak (építészek, szociológusok, városkutatók) körében. Ide sorolható az autópályák további kiépítése, illetve mélyebb bevezetése a városba, valamint a stadion építése is (zöld területek csökkentésével és önkormányzati bérházak lebontásával). Ugyanígy a belvárosi toronyházak tervezését sem környezetvédelmi, sem városvédelmi szempontból nem tartják „smart” megoldásnak. A fejlesztések hírére már most megkezdődött a városon belüli migráció, főleg az olcsóbb lakónegyedekbe.
Az utóbbi években ismét vita tárgyát képezi egyes szomszédos települések hozzácsatolása a városhoz. A városvezetés a közigazgatási határ kiterjesztését azzal indokolja, hogy a város számos olyan fejlesztési projektet finanszíroz, melynek kizárólagos vagy részbeni kedvezményezettjei ezen települések lakosai. 
Egy másik jelentős koncepció a WISA 2027, a 2017-es gazdaságfejlesztési terv, melynek célja a város gazdasági struktúrájának adaptálása a technikai fejlődéshez. Hangoztatja az ipar, a kereskedelmi és pénzügyi szereplők és a közigazgatás mellett a kreatív szektor szerepvállalásának jelentőségét is. Hat területen szándékozik a lehetőségek felmérése után projektek kialakítására: városmarketing, hálózatrendszer és együttműködések, gazdasági szolgáltatások, gazdasági infrastruktúra, képzési rendszer, valamint kutatás-fejlesztés. 

Linz évszázadokon át ipari központnak számított, de kereskedelmi funkcióját is megtartotta. Versenyképes kohászat, a vas- és acélipara, feldolgozóipara folyamatosan új munkaerő betelepülését, és a város terjeszkedését hozta magával. A katolikus és a protestáns egyház együttes jelenléte révén továbbá a gyógyítás és betegápolás is Linz regionális feladata lett az 1600-as évektől. Máig megtartotta kiemelt szerepét az orvostudományban az ellátás és a kutatások terén is. Napjainkban már az ipari-technológiai fejlődés, a környezetvédelem és a kultúra ötvözésével törekszik versenyképességének növelésére. 

 

Forrásjegyzék
Amt der Oberösterreichischen Landesregierung (2004): Strategie Niederösterreich – Landesentwicklungskonzept http://www.noe.gv.at/noe/Raumordnung/landesentwicklungskonzept.pdf 
AVG 1991 – Allgemeines Verwaltungsverfahrensgesetz  http://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10005768  
John, M. (2015): Vom nationalen Hort zur postmodernen City – zur Migrations- und Identitätsgeschichte der Stadt Linz m 20. und 21. Jahrhundert. Archiv der Stadt Linz, Linz
Lechner, K. (1976): Die Babenberger. Böhlau Verlag, Graz
Magistrat der Stadt Linz (2010): Friedensstadt Linz, Stadtverlag Linz
Mayrhofer, F. – Schuster, W. (2008): Linz – von der Industrie- zur Informationsgesellschaft. Linz Bilder, Vol. 4, Archiv der Stadt Linz, Linz
Mayrhofer, F. – Schuster, W. (2010): Linz im 20. Jahrhundert. Archiv der Stadt Linz, Linz
Renfrew, C. (1995): A civilizáció előtt. Osiris Kiadó, Budapest
Skalnik, K. – Weinzierl, E. ((1983): Österreich 1918-1938 – Geschichte der Ersten Republik. Styria Verlag, Graz Wien Köl.
Vajnági, M. (2009): Az osztrák örökös tartományok In Poór J. (szerk.): A kora újkor története. Osiris, Budapest. pp. 257-279.
https://a3bau.at/stadtplanung-linz 
https://ec.europa.eu/eurostat/de/data/database 
https://investinaustria.at/de 
https://linz.at 
https://www.landesarchiv-ooe.at/
https://www.land-oberoesterreich.gv.at/12118.htm 
https://sparkasse.at 
https://stadtgeschichte.linz.at/8187.php 
www.stadtregionen.at
www.statistik.gv.at