Kutatásunk célja a regionális szervező funkcióval rendelkező közép-kelet-európai nagyvárosok fejlődési pályáinak vizsgálata, a területi tőkeállományt és az innovációs miliőt megalapozó tényezők meglétének és átalakulásának számbavétele, valamint a hazai regionális központok pozicionálása a közép-kelet-európai városhálózatban.

Kutatásunk jelentősége abban rejlik, hogy egy olyan komplex elemzési keretet kívánunk kialakítani a területi tőke és az innovációs miliő vizsgálatára, amely módszertani újszerűségén túl lehetőséget nyújt arra is, hogy az elemzések reprodukálhatóak, térben, időben és vizsgálati körben kiterjeszthetőek legyenek. A vizsgálat eredményeképpen tipizálni tudjuk a hazai és közép-kelet-európai nagyvárosi fejlődési modelleket.

A kutatás három fő irányra tagolódik. Elsőként feldolgozza, rendszerezi és értékeli a vizsgált problémakörökkel kapcsolatos elméleti hátteret, valamint a témában folytatott empirikus kutatások módszertani jellegzetességeit. A második irány a közép-kelet-európai regionális központok fejlődési modelljeinek azonosítása, amely elsősorban a területi tőketartalmakat leíró kvantitatív indikátorok vizsgálatán alapul, a leíró és magyarázó modellek kialakításán túlmenően a területi tőke-vizsgálatokban használatos prediktív ökonometriai modellek alkalmazásával, azoknak a regionálistól eltérő elemzési egységekre vonatkozó korrekciójával. A kutatás harmadik blokkját egy mélyebb, több szempontra kiterjedő elemzés képezi, amelyet három hazai nagyváros (Debrecen, Győr, Pécs) esetében végzünk el. Elsődleges célunk ezzel kapcsolatban, hogy a területi tőke nem kvantifikálható elemeinek szerepét, illetve az azok közötti kapcsolatokat megragadjuk.